Nehéz úgy írni, mintha csak magamnak írnék.
Perverz ez a vágy az elbújásra a gondolataimba és a feltárulkozásra a nagy nyilvánosság előtt.. hahaha.. igazából nem érdekel, ha olvassák, de (persze) mindig megnézem, hányan olvasták… Akkor mi is van…?
Felteszem a kérdést magamnak, miért ( mi a fenéért??) írok -ide.
És nem tudom a választ.
Azt kell tartsam magamról, hogy én is azoknak a nyilvános zugokba menekülőknek a sorát szaporítom akire talán Kowalsky gondolt, amikor ezt dalolta: “Egyedül van de sohasem, sohasem magányos..”