- Voltam Martin Eden előtt. Ez volt a gyerekkorom. I.sz. 1975 és 1990 közötti időszak. Körülbelül.
- Voltam Marin Eden után. Már nem gyerek, még nem felnőtt.. Lelkileg biztosan nem voltam felnőtt..
- Aztán eljött 1998 július 24-e. Akkor az olyan volt.. Milyen is? Mint mikor az almát földre ejtik. Kicsit behorpad. A sérülés helyén egy olyan vegyületet kezd termelni ami sietteti az érését. Kényszerérését.
Martin Eden tengerész volt. Megváltozott egy szerelem kedvéért. A tuskóból véres verítékkel gyönyörű, bámulni való szobor( író) lett. Saját maga faragta értékessé. A saját akarata. És mikor értékké, értékessé lett, jött rá, hogy olyannyira ” kifaragta ” magát a tuskók közül, hogy oda soha nem fog tudni tartozni már, és ahová vágyik, oda sem fog soha nem fog tartozni. Sőt az imádott hölgyét is túlnőtte…
A végén meghal. Egy hajóról az óceán közepén vízbe ugrik, mélyre úszik, és megfullad.Ő akarja így.
Ekkor valamit megsejtettem, milyen is a felnőttek lelke.. Milyen veszélyes.
Mégis Martin Eden akartam lenni.
Akartam azt az akaratot ami Martin Edenből a lelki előemberből gondolkozó ” felegyenesedett embert” csinált.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: