<?xml version="1.0" encoding="UTF-8" ?><oembed><version>1.0</version><provider_name>A Női Ember Aki Vagyok, Leszek</provider_name><provider_url>https://noiember.cafeblog.hu</provider_url><author_name>Fair Player</author_name><author_url>https://noiember.cafeblog.hu/author/fair_player/</author_url><title>Nyilvános zugok</title><html>&lt;p&gt;Nehéz úgy írni, mintha csak magamnak írnék. &lt;br /&gt;&lt;span style=&quot;font-size: 200%&quot;&gt;Perverz&lt;/span&gt; ez a vágy az elbújásra a gondolataimba és a feltárulkozásra a nagy nyilvánosság előtt.. hahaha.. igazából nem érdekel, ha olvassák, de (persze) mindig megnézem, hányan olvasták... Akkor mi is van...?&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Felteszem a kérdést magamnak, miért ( mi a fenéért??) írok -ide.&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;És nem tudom a választ.&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Azt kell tartsam magamról, hogy én is azoknak a &lt;span style=&quot;font-size: 200%&quot;&gt;nyilvános zug&lt;/span&gt;okba menekülőknek a sorát szaporítom akire talán Kowalsky gondolt, amikor ezt dalolta: &quot;Egyedül van de sohasem, sohasem magányos..&quot;&lt;/p&gt;</html><type>rich</type></oembed>