1.0A Női Ember Aki Vagyok, Leszekhttps://noiember.cafeblog.huFair Playerhttps://noiember.cafeblog.hu/author/fair_player/<p>Ezt most egyszerűen idemásolom azért, mert megtehetem és hogy itt lehessen az én blogomon is.<a href="http://pozitivnap.hu/eletmod/a-legvegen-csak-az-szamit-hogy-1"><br /></a> <a href="http://pozitivnap.hu/eletmod/a-legvegen-csak-az-szamit-hogy-1">INNEN<br /></a><br /><u class="cms-underline"></u></p> <h4 class="cms-justify">Egy végstádiumú betegekkel foglalkozó ausztrál nővér praxisa alatt, mintegy mementóként összegyűjtötte, hogy a haldoklók mit bántak leginkább életük végén. Öt megállító mondat, és mind arról árulkodik, hogy megélni kell a napokat, órákat, perceket, nem csak túlélni éveinket. </h4> <blockquote> <h4><br />"Kezdjetek el élni, hogy ne kelljen félni! Az utolsó órában, mikor már megbántam, ezerszer megbántam, hogy oly sokáig vártam. Hogy elmúlt az élet... Kezdjetek el élni!"<br />                                                       (Márti dala - Kiss Tibi /Anna & the Barbies)</h4> </blockquote> <h4><br />Bronnie Ware, palliatív és hospice ellátásban dolgozó ausztrál nővér évekig ápolt végstádiumú betegeket, akikkel az utolsó hetekben igyekezett arról is beszélgetni, hogy van-e valami, amit sajnálnak, vagy bánnak: hogy úgy alakult az életük, ahogy. Az először a <a href="http://www.inspirationandchai.com/Regrets-of-the-Dying.html">blogján</a> közzétett, öt megbánást tartalmazó listát kibővítette <a href="http://www.scribd.com/doc/88957383/Top-Five-Regrets-of-the-Dying-by-Bronnie-Ware-Excerpt">könyvvé</a> is, amely 2012-ben számos országban megjelent angolul, és már több millió példányt adtak el belőle. A férfiak például leggyakrabban azt sajnálták, hogy túl sok időt töltöttek munkával.</h4> <blockquote> <h4><span style="text-decoration: underline">1. "Bárcsak lett volna bátorságom a saját életemet élni, nem pedig mások elvárásainak megfelelni!"</span></h4> </blockquote> <h4>A legtöbben ezt sajnálták. Amikor az ember élete végéhez közeledik, és őszintén visszatekint, szembesül vele, hogy mennyi álmát nem teljesítette be. A legtöbb ember még álmai felét sem váltotta valóra, és tudatában van annak, hogy ez a saját döntéseinek következménye - írja a nővér.</h4> <blockquote> <h4><br /><u class="cms-underline">2. "Bárcsak ne dolgoztam volna olyan sokat!"</u></h4> </blockquote> <h4><br />"Minden férfi betegem szájából elhangzott. Sajnálták, hogy kimaradt az életükből gyermekeik fiatalsága, hogy kevés időt töltöttek társukkal. Minden általam ápolt férfi mélyen sajnálta, hogy élete nagy részét a munka taposómalmában töltötte."</h4> <blockquote> <h4><br /><u class="cms-underline">3. "Bárcsak lett volna bátorságom az érzéseim kimutatására!"</u></h4> </blockquote> <h4><br />Számos ember érezte úgy, hogy a konfliktusok elkerülése végett elnyomta érzéseit. Ennek az eredménye egy középszerű élet lett, és soha nem váltak azzá, akivé válhattak volna. A ki nem mondott keserűség, harag, neheztelés sokaknál betegségek kialakulásához is vezetett."</h4> <blockquote> <h4><br /><u class="cms-underline">4. "Bárcsak ne hanyagoltam volna el a barátaimat!"</u></h4> </blockquote> <h4><br />Gyakran egy régi barátság értékét csak az utolsó hetekben ismerjük fel, amikor már sokszor nincs mód az illető felkutatására. Sokan számoltak be arról, hogy annyira lefoglalta őket a saját életük, hogy az évek során fontos barátságokat hagytak elúszni. Sokan számoltak be mély megbánásról, hogy barátaikra nem szántak elég időt és energiát. Mindenkinek hiányoznak a barátai élete végén.</h4> <blockquote> <h4><br /><u class="cms-underline">5." Bárcsak megengedtem volna magamnak, hogy boldogabb legyek!"</u></h4> </blockquote> <h4><br />Sokan csak életük végén ismerik fel, hogy a boldogság is választás kérdése. És ahelyett, hogy a boldogságot választották volna, beleragadtak a régi mintákba, szokásokba. A megszokás mind az érzelmi életet, mind a fizikai létet képes középszerűvé tenni. A változástól való félelem sokakat arra késztetett, hogy magukkal és másokkal is elhitessék: tulajdonképpen elégedettek az életükkel, miközben lelkük mélyén arra vágytak, hogy újra bolondozhassanak, és felszabadultan nevethessenek.</h4>rich