1.0A Női Ember Aki Vagyok, Leszekhttps://noiember.cafeblog.huFair Playerhttps://noiember.cafeblog.hu/author/fair_player/<p><br />Olyan régen nem hallottam már.. mint amikor kinyitom a kandalló ajtaját és megcsap a tűz és épp belégzem a forróságot, úgy csapott meg az a <span style="font-size: 200%">régi atmoszféra</span> ami nekem ez a zene:</p> <p>[embed]https://www.youtube.com/watch?v=eDMg8M4HmnQ[/embed]</p> <p><br />A kaposvári egyetemről stoppoltam, fel Veszprémbe egy sráchoz.. <span style="font-size: 200%">nem a cél volt a lényeg. Az út. A utazás</span> ( Úton lenni az élet, megérkezni : halál.. Ismerős? :O)</p> <p><br />Olyan szabad voltam, úgy fájt minden úgy fájt a feszülő fiatalság, vágyakozás a csontjaimban a hosszú délutáni árnyak a hogy előkúsztak <span style="font-size: 200%">a lila szélű felhők alatt</span>..ahogy az arcomba, a szemembe csapta az ellebbenő menetszél a hosszú hajam.. Ahogy futottam a lefékező autók után hogy ne kelljen rám várni még vagy tíz másodpercet..az izgalom, a lihegés. Az izgalma, hogy az alkonyat estébe fordul-e át.. hogy célba érek-e hogy ó, Istenem, <span style="font-size: 200%">bárcsak</span> soha ne érnék célba, csak utaznék, csak legyen minden olyan <span style="font-size: 200%">bizonytalanul biztosan változó</span>..</p> <p><br />Ma is ezt keresem.. abban, hogy nem bírok nagy, behemót bútorokat, amik a változtathatatlanságot sugallják, hogy legszívesebben csupaszon hagynék minden falat, mert minden  odaszögezett kép szege, engem is odaszegez.. hogy olykor kirohannék a világból sikítanék egy mezőn üvöltve zokognék az elmulasztott alkalmak miatt, hogy néha egész nap utcai cipőben vagyok és terelem a kölykeimet, mert  annyira a <span style="font-size: 200%">lábamba kúszik az út .......</span></p>rich