A legelső emlék rólam az, amikor nagynéném kihajolt a sz…….i Radovan lakótelep ablakán és ezt kiabálta le apámnak:
-Lány lett!
– A kurva életbe! -így apám.
(Régebben ugyanez: -Na, mi lett sógor? Gyerek, vagy lány? )
Aki férfi, velünk van? A férfi van csak velük?
A többi csak biodíszlet.. méh, aki férfit szül.
Ezért én soha nem voltam igazán “Velük”
Merre, merre…??
Ott lehet -e hagyni, ki lehet-e nőni hogy nem vagyok velük? Hogy a végül úgy legyek velük, hogy már nincsenek velem?
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: